A bemutatkozásomban írtam arról, hogy másoknak is meg szeretném mutatni a varrás "varázsát". Nálam így kezdődött, így kúszott az életembe.

Gyermekkoromban Cibakházán, a közelünkben lakó Margitka nénihez jártam varrni, nála tanultam meg a varrás alapfogásait. Jó tanítóm volt, nem akart rögtön a géphez ültetni, először sok szabást, kézzel varrást, kifordítást, tömést bízott rám, majd ahogy látta, hogy pontosan, precízen, igényesen és úgy csinálom, ahogy mondja, akkor engedett oda a régi jó lábbal hajtós Singeréhez. Izgalmas volt, sokszor izzadó tenyérrel koncentráltam egyszerre több mindenre: a lábbal hajtás ritmusára, közben a kezemre a tárcsán, tolni az anyagot és még egyenesek is legyen az öltések. Tudtam, hogy nagy becsben tartott a gép és nem romolhat el az én kezeim között. Meg aztán egy elrontott varrás után a bontás kínkeserves tud lenni.

Idővel egyre magabiztosabban ment és csodaszép dolgok kerültek ki a kezeink közül. Igen, kezeink, mert mindig ott volt, instruált, pontról pontra. Végre gazdag ruhatára lett a Barbie babámnak, helyes plüssállatok születtek. Ez a nyári tanfolyam persze nem volt tudatos egyikünk részéről sem, mégis alapul szolgált a későbbi varrótudományomnak.
Aztán lett saját varrógépem, amit szépen lelakkoztam, és sorra el készültek a fejemből kipattanó varrományok. Később belekóstoltam a Burda szabás-varrásba is, így lett saját készítésű kosztümöm a diplomaosztóra. A főiskola befejeztével elköltöztem vidékről Budapestre és jött velem az asztallapos Lucznik is. Azóta is rajta dolgozom. Pont így néz ki.

A későbbiekben természetesen szükség lesz elektromos varrógépre, ami kisebb, mozdíthatóbb, profibb, de én „istenúgyse” egy darabig maradok a réginél. Szép nagy asztala van, energiatakarékos, mert lábbal hajtom, kb. 5 évente a lenti szerelő rendbeteszi, és ahogy mindig elmondja, újat varázsol belőle. Legutóbb azt mondta, hogy még vagy 50 évig elél és hogy az újak meg sokkal hamarabb bedöglenek. Az 50 évvel én is kiegyezek.

Addig is az elmúlt évek termései itt.

"Tanítsd meg gyermekeidet varrni és soha nem lesz pénzük drogokra" (kép a Facebookról)