Ha valaki kézműves tevékenységre adja a fejét vagy csak ez a hobbija, az az idő elteltével egyre többet szembesül azzal, hogy micsoda értéke van.

AUTENTIKUS

Egyre többen vonzódnak az olyan termékekhez, amik kézzel készültek. Ez visszaröpít azokba az időkbe, amikor még a legtöbb dolog kézzel készült, ezáltal nagyobb értéke is volt. Ismerheted a készítőt, ezáltal személyesebb is.

forrás

EGYEDI

Igen, bármennyire is elcsépelt a szó, nagyon is lényeges. Értem az egyedin azt, hogy nincs két egyforma az adott tárgyból vagy hogy egy rendeléskor megválaszthatod a kért termék színét, mintáját, ezek variációját. Sokszor végtelen e-mailváltások után jutunk a vevővel a végleges megálmodottig. Ezzel erősítem azt is benne, hogy fontos számomra. Ő és a kérése. Harmadrészt pedig a különlegeset hamarabb észreveszik, megdicsérik, megjegyzik.

HELYI VÁLLALKOZÁST támogatsz hipermarket helyett

Ha már a napi bevásárlást ott intézzük, a személyes tárgyainkat, ajándékainkat vásároljuk hazai kézművestől. Könnyen belesodródhatunk a divat diktálta sekélyes tárgykultúrába, mert olcsóbb, könnyebb hozzájutni, vagy mindennap belebotlunk. Ezt ellensúlyozza ha hazai, magyar készítőtől vásárolsz, nem gagyi tömegcuccot.

ÉRTÉKE van

Mert nem egy a sokezer, gyártósorról lekerült termék közül, hanem a készítő szívvel-lélekkel készíti, időt nem sajnálva rá. Ahogy a kagylóban az igazgyöngy: nincs két egyforma és idő kell hozzá, hogy létrejöjjön.

Ezáltal a minőségében is jobban bízhatsz, ha problémád lenne a termékkel, tudod hova fordulj.

Következő posztomban a minőségről, a vevői értékelésről írok majd.

Kihagytam valamit a felsorolásból? Írd ide nyugodtan, kíváncsi vagyok, másoknak miért fontos a kézműves termék.

Ma a Piacok Napján jártam a budapesti Erzsébet téren. Antik, design, kézműves vásár nagy gyűjtőhelye ez, több tematikus piac egyvelege.

Az egyveleg az elrendezésen is tapasztalható volt, nem különült el a sorokban az antik a design-tól, a régi az újtól. Nem is baj, egy idő után nagyon bele tud fáradni az ember szeme a sok hasonló tárgyba.

Amire kíváncsi voltam, az a kézműves vásár része volt, irigyen figyeltem a szépen rendezett asztalokat, standokat. Egyelőre nem sikerült kiderítenem, mennyit kérnek helypénz gyanánt, de azért klassz lehet, ha az emberek élőben is találkozhatnak a portékával.

Aztán mégis az antik tárgyaknál időztem sokáig, de rá kellett jönnöm, hogy az alkudozás nem az én asztalom. Valahogy nem szeretem, hogy nincs ott a tárgyaknál az áruk, kérdezgetni kell, meg olyan kérdésekre válaszolni, hogy: "Önnek mennyit ér?", Mi az ön ajánlata?". Szeretem én eldönteni, hogy az árus által meghatározott áron nekem megéri-e megvenni.

A fentiek ellenére belecsöppentem az ollóparadicsomba és egy Kaufmann típusú szabóollót le is alkudtam 4000-ről 3500-ra. Hát...lesz egy randevúja a köszörűssel, de nem bánom, mert van egy megbízható, szép régi szabóollóm.

Következő posztomban arról írok, miért jó kézműves terméket venni.

Így augusztus végén beindul a nagy készülődés. Nemcsak az iskola-, de az óvodakezdés is előkészületeket kíván. Én magam is tapasztalom, az elmúlt két hét alatt rengeteg oviszsákra, tornazsákra érkezett megrendelés. Ami miatt sokan megtalálnak szerintem az, hogy a gyerekek neve és jele is kérhető a zsákokra. Továbbá a dínós, tűzoltós, járműves designtextilek szintén személyesebbé teszik őket.

A gondos anyukák már augusztus elején megrendelték ezeket és biztosan kikérdezték az óvónőt arról, mivel is kell készülni az első napokra. Óvodája válogatja, mi az, amit ők biztosítani és minek kell sajátnak lennie.
A teljesség igénye nélkül lássuk a legfontosabb kellékeket, amik megkönnyítik a kicsik mindennapjait.

1. Oviszsák
Sok múlik azon, hogy az öltözőben milyen tárolási rend van kialakítva, de mindenképpen kell egy olyan tárolóhely, amit a gyerek elér, sajátjának érzi, kincseit, tárgyait is elrejtheti benne.
Ami biztosan legyen a zsákban: benti ruha, amiben könnyen mozog, kényelmes, nyúzható, koszolható. Mert bizony az ilyesmi gyakran előfordul az óvodában. Helyesek a trendi csillogó nyuszikás pólók és csőfarmerek, de egyszerűen a gyereket sajnálom, amikor egész nap benne feszeng, másrészt pedig a pólót, amikor spenót fejdísz kerül a nyuszikára. Ebből kiindulva legyen a zsákban váltóruha, ebből is legalább egy szett, póló, nadrág, bugyi, zokni. Idővel kiderül, melyikből kell több tartalékban.

Ezek ősszel kiegészülhetnek koszolható sárnadrággal, gumicsizmával, télen overállal, egyujjas kesztyűvel (ne ötujjas kötött!!! oviban mit sem ér). Nagyon hasznos darabok, nem kell délután azzal szembesülni, hogy abban a ruhában kell hazavinned, amiben napközben hócsatát vívott az olvadó hóban.

Tudom, nagy mumus a szülőknek, de hasznos, hogy legyen a ruhákon rajta a jele vagy neve a lurkónak. A mi ovinkban igencsak kiszúrás lett volna kankalint vagy gyöngyvirágot hímeztetni a ruhákba, de ha ott van a címkén a név, már nyert ügyünk van egy kérdéses ruhadarab gazdájának keresésekor. 6 éves korban már tisztább a dolog, már jók ebben, de a kis 3 éves még egy frissen vásárolt cipőnél is zavarba jön, hogy övé-e.
Ezen az oldalon például profi, bevarrható címkét lehet rendelni, névvel és jellel.

2. Tornazsák
Ideális esetben a kicsik is tornáznak hetente egyszer tornateremben, átöltözve. Változó, hogy melyik óvoda mit kér, de legyen benne egy póló és egy hosszú nadrág. Azért hosszú, hogy kúszás-mászáskor ne horzsolódjon a kis térde.
Tornacipő- na ez legyen egészséges talpkialakítású, nem fűzős, könnyen fel lehessen venni, de ne essen le könnyen a lábáról.:) Az pedig már mellékes, hogy tetsszen neki és ne nője ki pár hónap alatt.

3. Fogmosó-szett, fésű
Ideális esetben fogmosó poharat és fogkrémet biztosít az óvoda. Ez praktikus, mert egyen méretűek, jellel ellátottak és a fogkrém adagolása is egyszerűbb, mint egyesével a különböző tubusokból. A fogkefe gumis részére érdemes alkohol filccel ráírni a nevet, mert az év közbeni fogkefe és pohármosáskor nagy keveredés lehet. A fésűn is legyen rajta a neve.

4. Váltócipő
A választásban fontos szempont a gyerek lába, járása, esetlegesen lúdtalpa. Egy cikk a supinált cipőkről. Tapasztalatom szerint a szandálok kényelmesebbek, szellőzik benne a lábuk és egyedül könnyebben fel tudják venni. Például ilyeneket, innen.

5. Ágynemű
Azaz kispárna, takaró, ezekre huzat és lepedő. Ezekkel kapcsolatban nincs túl sok tapasztalatom, az átlagos párna mérete 40x50cm, a takaróhuzaté 90x140cm. Az újfajta rakásolható ágyak mérete 74x144 cm, sok helyen lehet kapni erre szabott vízhatlan vagy sima gumis lepedőt, egészen kedvező áron. Van ahol kérnek pizsamát, van ahol már nem.

Amit még az ovikban szoktak kérni, az a szalvéta, papírzsepi, wc-papír, nedves törlőkendő. Ezekből elég a közepes minőségűt venni, mert gyorsan fogyó eszköz (egy orrtörlés=egy zsepi, amiből pár perc alatt sok a kukában tud landolni).

Épp ma reggel találtam egy letölthető, nyomtatható listát bölcsi-ovi-iskolakezdéshez, ezzel még ki lehet egészíteni a fenti felsorolást.

Amibe most nem megyek bele, a nagyobb falat, a lelki rákészülés, gyereknek, felnőttnek is egyaránt. Ehhez a témához kapcsolódó blogbejegyzés egy másik óvónénitől. És ez is.

A bemutatkozásomban írtam arról, hogy másoknak is meg szeretném mutatni a varrás "varázsát". Nálam így kezdődött, így kúszott az életembe.

Gyermekkoromban Cibakházán, a közelünkben lakó Margitka nénihez jártam varrni, nála tanultam meg a varrás alapfogásait. Jó tanítóm volt, nem akart rögtön a géphez ültetni, először sok szabást, kézzel varrást, kifordítást, tömést bízott rám, majd ahogy látta, hogy pontosan, precízen, igényesen és úgy csinálom, ahogy mondja, akkor engedett oda a régi jó lábbal hajtós Singeréhez. Izgalmas volt, sokszor izzadó tenyérrel koncentráltam egyszerre több mindenre: a lábbal hajtás ritmusára, közben a kezemre a tárcsán, tolni az anyagot és még egyenesek is legyen az öltések. Tudtam, hogy nagy becsben tartott a gép és nem romolhat el az én kezeim között. Meg aztán egy elrontott varrás után a bontás kínkeserves tud lenni.

Idővel egyre magabiztosabban ment és csodaszép dolgok kerültek ki a kezeink közül. Igen, kezeink, mert mindig ott volt, instruált, pontról pontra. Végre gazdag ruhatára lett a Barbie babámnak, helyes plüssállatok születtek. Ez a nyári tanfolyam persze nem volt tudatos egyikünk részéről sem, mégis alapul szolgált a későbbi varrótudományomnak.
Aztán lett saját varrógépem, amit szépen lelakkoztam, és sorra el készültek a fejemből kipattanó varrományok. Később belekóstoltam a Burda szabás-varrásba is, így lett saját készítésű kosztümöm a diplomaosztóra. A főiskola befejeztével elköltöztem vidékről Budapestre és jött velem az asztallapos Lucznik is. Azóta is rajta dolgozom. Pont így néz ki.

A későbbiekben természetesen szükség lesz elektromos varrógépre, ami kisebb, mozdíthatóbb, profibb, de én „istenúgyse” egy darabig maradok a réginél. Szép nagy asztala van, energiatakarékos, mert lábbal hajtom, kb. 5 évente a lenti szerelő rendbeteszi, és ahogy mindig elmondja, újat varázsol belőle. Legutóbb azt mondta, hogy még vagy 50 évig elél és hogy az újak meg sokkal hamarabb bedöglenek. Az 50 évvel én is kiegyezek.

Addig is az elmúlt évek termései itt.

"Tanítsd meg gyermekeidet varrni és soha nem lesz pénzük drogokra" (kép a Facebookról)

Kicsit magamról akkor...

A Mintamókus név beszédes, olyan vagyok, mint a mókus, jövök-megyek, szorgoskodom, pakolgatok, gyűjtögetek, kicsit nyughatatlan.

Már gyerekkorom óta varrok, hét éve nyitottam meg boltomat a Meskán, azóta töretlenül inspirál az, hogy rajtam kívül mások is örömüket lelik abban, ami kikerül  kezeim közül.

A Varrodú blog pedig összeforrt a mókusossággal, egy olyan hely, ahol a mókus varr, sőt varrni tanít.

Már régóta álmodozom arról, hogy létrehozok egy olyan alkotóhelyet, ahol gyerekeknek és felnőtteknek át tudom adni a varrás szeretetét, megtaníthatom a varrás alapjait, hogy hozzám hasonlóan örömforrást jelentsen számukra ez a tevékenység.

Egyébként pedig Aponyi Bernadett vagyok, óvónő, Zuglóban élek a párommal, aki finoman terelget mókusutamon. :)

Ennél több részletet is megtudhatsz a Meskán készült interjúmból és ha olvasod a blogom.