Ma a Piacok Napján jártam a budapesti Erzsébet téren. Antik, design, kézműves vásár nagy gyűjtőhelye ez, több tematikus piac egyvelege.

Az egyveleg az elrendezésen is tapasztalható volt, nem különült el a sorokban az antik a design-tól, a régi az újtól. Nem is baj, egy idő után nagyon bele tud fáradni az ember szeme a sok hasonló tárgyba.

Amire kíváncsi voltam, az a kézműves vásár része volt, irigyen figyeltem a szépen rendezett asztalokat, standokat. Egyelőre nem sikerült kiderítenem, mennyit kérnek helypénz gyanánt, de azért klassz lehet, ha az emberek élőben is találkozhatnak a portékával.

Aztán mégis az antik tárgyaknál időztem sokáig, de rá kellett jönnöm, hogy az alkudozás nem az én asztalom. Valahogy nem szeretem, hogy nincs ott a tárgyaknál az áruk, kérdezgetni kell, meg olyan kérdésekre válaszolni, hogy: "Önnek mennyit ér?", Mi az ön ajánlata?". Szeretem én eldönteni, hogy az árus által meghatározott áron nekem megéri-e megvenni.

A fentiek ellenére belecsöppentem az ollóparadicsomba és egy Kaufmann típusú szabóollót le is alkudtam 4000-ről 3500-ra. Hát...lesz egy randevúja a köszörűssel, de nem bánom, mert van egy megbízható, szép régi szabóollóm.

Következő posztomban arról írok, miért jó kézműves terméket venni.